Gyógyító Pálinka

November 26th, 2008

A Pálinka zenekar három manchesteri öregek otthonában muzsikált a hétvégén. Hatalmas élmény volt ez nem csak nekünk, hanem közönségünknek is. Olyan öregeket sikerült megmozgatni, énekeltetni és bevonni a közösségi életbe magyar népzenével, akik előtte meg sem szólaltak vagy maguktól nem tettek egy mozdulatot sem. Felemelő érzés volt népzenénket terápiás célokra használni és kiérdemelni a Gyógyító Pálinka nevet:

Ezúttal nem perdült táncra a publikum és nem fojtotta el tapsvihar sem az utolsó dallamokat. Ott jártunk, ahol már elhalt a szó, a gesztus, a mozdulat. De a tekintet, ami megmaradt, az az utolsó lángjával belénk perzselte a végtelen hálát, szomorú volt és nagyon boldog. Láttuk a tekintetben az elmúló embert, ahogy táncol a magyar népzenére, sír, nevet, szól, énekel, mesél, emlékezik… Legszívesebben egy hirtelen mozdulattal kitéptem volna a lelkem mélyéről a legdrágább kincsemet, a dalt és ajándékba adom neki, beletemetem öreg kezébe, mozdulatlan testébe, fakó arcába. Tessék, itt van, a tied! Csak ne múljon el! Nézzél még, nézzél így!!